A kicsi lélek
Egyszer volt, hol nem volt, AZ időtlenségen túl, volt egy kicsi lélek, aki ezt mondta Istennek: - Tudom ám, hogy ki vagyok én!"
- Ez csodálatos! Ki vagy? - kérdezte Isten.
- Én vagyok a Fény! - kiáltotta a Kicsi Lélek
Isten szélesen mosolygott. Nagyon helyes! - kiáltott fel. - Te vagy a Fény.
A kicsi lélek nagyon boldog volt, hogy rájött arra, amit a Királyságban már AZ összes lélek tudott.
- Pompás! - mondta. - Ez igazán pompás!
De hamarosan, ez már kevésnek bizonyult. A Kicsi Lélek izgatott lett, és
Most már AZ akart lenni, aki valójában volt. Így visszament Istenhez
(ami igazán jó ötlet mindazoknak a lelkeknek, akik szükségét érzik,
Hogy valódi önmaguk legyenek), és azt mondta:
- Szia, Isten! Most, hogy tudom Ki Vagyok, vajon jó nekem, hogy AZ vagyok?
- Arra gondolsz, hogy AZ akarsz lenni, Aki valójában vagy? - kérdezte Isten.
- Igen - válaszolta a Kicsi Lélek - egy dolog tudni, hogy ki vagyok, és
Egy másik dolog teljes valójában AZ lenni. Szeretném érezni, milyen
Fénynek lenni!
- De te már Fény vagy - válaszolta mosolyogva Isten.
- Igen, de meg akarom érteni, milyen érzés - kiáltotta a Kicsi Lélek.
- Jó - válaszolta kuncogva Isten - feltételezem, tudnom kellett volna. Te mindig a kalandvágyók közül való voltál.
Aztán Isten arckifejezése megváltozott: - Van ITT egy dolog.
- Mi AZ? - kérdezte a Kicsi Lélek.
- Igen, nincs ITT semmi más csak Fény. Látod, én csak azt teremtettem,
Aki te vagy; és így nem könnyű feladat hozzásegíteni a tapasztalathoz,
Hogy ki vagy valójában, amíg nincs ITT semmi más, ami NE te lennél.
- Huh? - válaszolta a Kicsi Lélek, aki most egy kicsit összezavarodott.
- Gondold csak el - mondta Isten. - Olyan, vagy mint a nap sugara. Ó, ahol
Te vagy, ott minden rendben van. Mint milliónyi és milliárdnyi
gyertyaláng, együtt alkotjátok a napot. Nélkületek, a nap nem lehetne a
Nap. Sőt, Napnak lenni a gyertyalángjai nélkül...és ez egyáltalán nem AZ
A Nap lenne; nem ragyogna olyan fényesen.
Mégis, hogyan ismerd meg magad, mint Fény, mikor a Fény között vagy - ez a kérdés.
- Rendben - tért magához a Kicsi Lélek, - Te vagy Isten. Találj ki valamit!
Megint elmosolyodott Isten. - Már megvan. - mondta. - Mivel nem tudod látni
Magad, mint Fény mikor a Fényben vagy, körülveszünk téged sötétséggel.
- Mi AZ a sötétség? - kérdezte a Kicsi Lélek.
- Ez AZ, ami nem te vagy - válaszolta Isten.
Félni fogok a sötétségtől? - kiáltotta a Kicsi Lélek.
Csak ha azt választod - válaszolta Isten. - Nincs ott semmi, amitől igazán
félni kellene, hacsak el nem határozod, hogy van. Látod, AZ egészet MI
találjuk ki. Csak színlelünk.
- Ó - mondta a Kicsi Lélek, és már jobban érezte magát.
Aztán Isten elmagyarázta, azért hogy valamit is meg tudjunk tapasztalni,
Pontosan AZ ellentéte fog elénk tárulni. - Ez egy óriási ajándék -
Mondta Isten -, mert e nélkül nem tudhatnád meg, milyen bármi más.
Nem ismerheted a Meleget a Hideg nélkül, a Fentet a Lent nélkül, a Gyorsat
A Lassú nélkül. Nem tudhatod MI AZ a Bal a Jobb nélkül, AZ Itt AZ Ott
nélkül, a Most állapotát a Később nélkül.
Így tehát - foglalta össze Isten -, mikor körülvesz a sötétség, NE rázd AZ öklödet, NE emeld fel a
Hangodat, és NE átkozd a sötétséget. Inkább légy a Fény a sötétségben
és NE légy dühös érte. Aztán, tudni fogod Ki Vagy Valójában, és mások
szintén tudni fogják. Engedd, hogy a Fényed ragyogjon, ebből mindenki
Tudni fogja, milyen különleges vagy!
- Úgy érted, az rendben van, hogy a többiek láthatják, mennyire különleges vagyok?
- Természetesen. - kuncogott Isten. Nagyon jól van! De emlékezz, a
"különleges" nem azt jelenti, hogy "jobb". Mindenki különleges,
Mindenki a saját módján! Azért ezt sokan elfelejtették. Csak akkor
fogják megérteni, hogy jó különlegesnek lenni, amikor látják, hogy
Neked, jó különlegesnek lenni.
- Remek! - mondta a Kicsi Lélek, mókásan táncolt, szökdécselt, nevetett és ugrált. - Olyan különleges
Lehetek, amilyen csak akarok!
- Igen, és elkezdheted már most rögtön.- mondta Isten, aki táncolt, ugrált és együtt nevetett a Kicsi Lélekkel.
- Miben akarsz különleges lenni?
- Miben különleges? - ismételte a Kicsi Lélek. - Nem értem.
- Rendben. - kezdte el a magyarázatot Isten. - Fénynek és különlegesnek
Lenni sokféle részből áll. Különlegesen kedvesnek, gyengédnek lenni.
Különleges alkotó képességgel rendelkezni. Vagy különlegesen
türelmesnek lenni. El tudsz képzelni, még bármilyen más módot is, hogy
különleges légy?
A Kicsi Lélek csendben leült egy pillanatra. - El tudok képzelni sokféle módot, hogyan lehetek különleges! - kiáltott fel
- Különleges dolog segítőkésznek vagy jószívűnek lenni. Különleges
barátságosnak, és különleges előzékenynek lenni másokkal!
- Igen! - értett egyet Isten, - és bármelyik pillanatban, bármi vagy bármilyen
különleges dolog a tiéd, lehet, amit csak kívánsz. Ezt jelenti Fénynek
lenni.
-Tudom, mit szeretnék! Tudom, mit szeretnék! - jelentette be a Kicsi Lélek nagyon izgatottan.
A különlegesnek az a része szeretnék lenni, amit megbocsátásnak hívnak. Ugye, különleges a megbocsátás?
- Ó, igen.- biztosította őt Isten - Ez nagyon különleges.
- Rendben - mondta a Kicsi Lélek. - Ez az, amit óhajtok. Megbocsátó szeretnék lenni. Szeretném megtapasztalni.
- Jó - mondta Isten - de van még itt egy dolog, amit tudnod kell.
A Kicsi Lélek egy kicsit türelmetlen lett. Úgy tűnt még mindig van némi komplikáció. - Mi az? - sóhajtotta.
- Nincs senki, akinek megbocsáthatnál.
- Senki? - A Kicsi Lélek nehezen tudta elhinni, amit az imént hallott.
- Senki! - válaszolta Isten.
Minden, amit teremtettem, tökéletes. Nincs egyetlen lélek sem az egész
teremtésben, aki kevésbé tökéletes, mint te. Nézz csak körül.
A Kicsi Lélek csak most vette észre, hogy egy hatalmas tömeg csoportosult köré.
Lelkek jöttek, az egész Királyság széltéből, és hosszából, hogy hallják
a Kicsi Lélek rendkívüli társalgását Istennel.
Körülnézve a megszámlálhatatlanul sok összegyűlt lelken, a Kicsi Léleknek egyet
kellett értenie. Senki nem tűnt kevésbé csodálatosnak, kevésbé
pompásnak, vagy kevésbé tökéletesnek, mint a Kicsi Lélek, maga.
Olyan csodálatos lelkek csoportosultak köré, és annyira csodálatosan
testesítették meg a Fényt, hogy a Kicsi Lélek alig bírta nézni őket.
- Tehát kinek akarsz megbocsátani? - kérdezte Isten.
- Srácok, ez többé már nem vicces! - morgott a Kicsi Lélek. Meg szeretném
tapasztalni, milyen Megbocsátónak lenni. Szeretném tudni, milyen
"különlegesnek" lenni.
És a Kicsi Lélek megtanulta, milyen az, amikor szomorúságot érez. De aztán egy Barátságos Lélek kilépett a tömegből.
