Hulló

2010. október 28., csütörtök

Piano duo Waldemar Malicki & Tamara Granat :)

Csak a szeretet számit.



Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy gazdag ember. Rengeteg pénze volt, olyan sok, hogy maga sem tudta, mennyi.
A kisebb értékű pénzeket is mind aranyra váltotta, az aranyakat pedig egy vasládába bezárva tartotta.
De nem csak gazdag volt ez az ember, hanem zsugori is. Soha nem adta ki kezéből az aranyakat, soha nem segített senkinek. Még élete végén, haldokolva is csak a pénzre gondolt:
-Ha meghalok, a pénzemet tegyétek a koporsóba! Biztosan szükségem lesz rá a túlvilágon. A láda kulcsa itt van a nyakamba akasztott zsinóron.
Amikor meghalt, a legidősebb fia leoldotta nyakáról a kulcsot, de a pénz java részét elrejtette magának. Néhány aranyat azonban betett a koporsóba.
A gazdag ember igen megéhezett, mire átért a túlvilágra. Dühös volt, hogy nem az összes pénzét temették el vele, de most már nem mehetett vissza a földre.
Látott a mennyben egy roskadásig megterített asztalt, tele mindenféle finom falattal.
-Mennyibe kerül az a nagyszerű halkülönlegesség? – kérdezte a közelben álldogáló angyaltól.
-Nálunk minden nagyon olcsó. Egy kopejkába kerül.
-És az a pástétom? – kérdezte a másik ételre mutatva.
-Az is csak egy kopejka, itt mindegyik egy kopejkába kerül.
-Nagyszerű, ez igazán olcsó. Vígan lakmározhatok az aranyakból- mondta, s ezzel kiválasztott egy különleges ételt. Amikor azonban fizetni akart, az angyal tagadólag rázta a fejét.
-Nem tudom felváltani. Különben is ez a pénz nem érvényes nálunk.
-Hogyhogy?- méltatlankodott a gazdag ember. – Az én aranyaimat itt nem akarják elfogadni?
-Nálunk- mondta mosolyogva az angyal- csak annak a pénznek van értéke, amelyet már egyszer elajándékoztak valakinek.

2010. október 27., szerda

kim wilde - you came

2010. október 26., kedd

Ócsei István



Óbecsei István

Szeressétek az öregeket ....

Érett a mosolyuk. Szavuknak súlyt ad a tapasztalat. Sejtik ők a szükségest, a fontosat. A jelentéktelent ismerik. Arcukon derű. Másképp látják az életet, mint aki fiatal. Amit tudnak, titok. Közölni nem érdemes. Senki nem fogadná el. Az életet minden ember maga járja végig.

Mögöttük az évek, a betegségek, a veszélyek. Győzelmek és vereségek, megélt gyönyörű és keserű szerelmek. Arcuk mi-mindent takar s mutat! Ősz az életük és remény. Szemlélődnek. Nem sietnek. Hová, minek? Ők már tudják az élet értékeit.

Öregek. Olykor arcuk fáradt. Kedélyük levert, betegség kínozza testüket. Lényük azonban reményt ébreszt. Mennyi évet megéltek! Megélhetem magam is.

Idős asszonyok arca. Hová tették szépségük? A tavaszt felváltotta a tél. Mindkettő szép. Az egyik színes, a másik fehér. A nyár ízei a gyümölcsökben. A szépségük gyermekeikben, unokáikban.
Belső arcuk szépsége. Szerelemre nemcsak testük gyújtott. A lélek arca ránctalan lehet s éretten szép.

Idős férfiak arcán a régi erő nyoma. Most más uralja tekintetük. Az erő fiaikban, lányaikban és beépítve a világba! Erejük, vérük s szellemük általuk tovább él. bennük elveszíthetetlen.

Igazságos az élet, nem viszik sírba az erőt és a szépséget. Továbbadták a lángot. Mások viszik. Az öregség nem vég. Lépkedés az ismertből az ismeretlenbe. Valaki felé!
Óbecsei István

Szeressétek az öregeket

Nagyon szépen kérlek titeket, szeressétek az öregeket.
A reszkető kezű ősz apákat, a hajlott hátú jó anyákat,
A ráncos és eres kezeket, az elszürkült, sápadt szemeket.
Én nagyon kérlek titeket! Szeressétek az öregeket!

Simogassátok meg a deres fejeket, csókoljátok meg a ráncos kezeket.
Öleljétek meg az öregeket, adjatok nekik szeretetet.
Szenvedtek ők már eleget, vigasztalóik ti legyetek.
Én nagyon kérlek titeket: szeressétek az öregeket!

Ne tegyétek őket szűk odúkba, ne rakjátok őket otthonokba,
Hallgassátok meg panaszukat, enyhítsétek meg a bánatukat,
Legyen hozzájuk szép szavatok, legyen számukra mosolyotok.
Én nagyon kérlek titeket: szeressétek az öregeket!

Ők is sokat küzdöttek értetek, amíg fölnevelkedtetek.
Fáradtak ők is eleget, hogy ti módosabbak legyetek.
Ők is elfogadtak titeket, mikor Isten közéjük éltetett.
Én nagyon kérlek titeket: szeressétek az öregeket!

Ha majd az örök szeretet elhívja őket közületek,
Ti foglaljátok el helyüket, mert ti lesztek majd az öregek.
S mindazt, mit nekik tettetek, azt adják nektek a gyerekek.
Én nagyon kérlek titeket: Szeressétek az öregeket!

2010. október 24., vasárnap

Anyai szív csodája,,,egy igaz történet.


Néhány hónapja, karácsony előtt csodás eset történt egy amerikai városban
egy édesanyával. Az asszony gyermeket várt, egészen pontosan gyermekeket, ikreket, amikor két hónappal a szülés várható ideje előtt hirtelen rosszul lett. A férje azonnal a kórházba szállította feleségét, de az orvosok hiába próbáltak segíteni neki, hamarosan beállt a halál . Perceken keresztül próbálták újraéleszteni, de sajnos nem jártak eredménnyel. Látván, hogy az édesanya életét már nem lehet megmenteni, az egyik orvos hirtelen úgy döntött, hogy legalább a gyermekek életét mentsék meg. A műtétet percek alatt elvégezték, a két magzatot életben világra segítették. Az édesanya ekkor már közel 15 perce halott volt. Amikor azonban felsírtak a kicsinyek, hirtelen elkezdett dobogni az anyuka szíve, felnyitotta szemét, az orvosok és segédkezők legnagyobb csodálkozására gyermekeit kereste. Mindenki megdöbbent a csodán, mert ilyet még senki nem látott, hogy egy halott édesanyát újszülött gyermekei visszasírtak volna az életre.

Az édesanya elvesztése az ember számára az élet egyik legfájdalmasabb eseménye. És hiába megy ki az ember a temetőbe édesanyja sírjához, hiába hullnak könnyei a sírra, a sírás már nem hozza vissza az életbe az elhunyt édesanyát. Pedig sokan talán azt szeretnék, ha csoda történne, olyan csoda, mint amilyen az imént említett újszülöttekkel történt, és visszasírhatnák édesanyjukat a földi életre. S mivel ilyen csoda nem történik, az ember számára marad a lelkiismeret furdalás, a bánkódás a mulasztásért, az elmulasztott szeretetért. A hatalmas koszorúkkal és a méregdrága síremlékekkel azonban nem lehet már pótolni azt a szeretetet, amelyet valaki elmulasztott gyakorolni szülei iránt még földi életükben. Az édesanyák mai ünnepe figyelmeztessen minket arra, hogy a legjobban az édesanyánk érdemli meg, hogy még életében kimutassuk iránta szeretetünket